Űr

Időtlen fohász szerelemért

talán ezredévek múlva
egy kóbor régész
a jövőből idehullva
mint időkérész

felbukkan

s mielőbb menne
unottan tovább
s térképére pacát kenne:
lakatlan világ

s ugrana a téridőben
a sötéten át
hátha más múltban odafenn
megleli honát

de visszatartja valami
csak érez nem néz
a sívó tájon úgysincs semmi
a szíve nehéz

s így nem tud elrugaszkodni

várhatja más hold

innen nem tudja elvonzni

egyetlen kobold

egy szirén szép éneke sem

ideragasztja örökre
a föl nem ismert szerelem
melyet hörögve

visszaidézne ha emléke
tudatos lenne
de szíve ködös kelmékben
magát feledte

mégis egyre csak azt érzi
mindegy kik laktak
idefenn mindegy ki vérzi
mint vad alkonyat

össze mi sivatagnak tűnt
akkor is marad

így talán egyszer nem csak hűlt
helyén tapad

léte mindannak mit keres
téridőkön át
s nem lehelte hideg deres
reszkető álmát

hiába az ősközömbös
hűs másvilágra.

- írtaFarkasAndrás

2025.03.16

hiány hon jövő közömbös lakatlan másvilág sötét szerelem szív vágy