Mint mustban az erjedés
Az öregedés észrevétlenül elszigetel minket. A végén csak a fájdalom dobogó boksája marad a szeretet máglyája helyén a szívünkben.
Lassan indult mint mustban az erjedés
észrevétlen kis rezzenésekkel
mint nyirkos lakásban terjedő penész
miről hallgat a lódító bédekker
először nem ment az álláskeresés
csak a reményt s hitedet vették el
hogy várhat még igaz elismerés
s mindenhonnan nem csak kitessékel
a fiatal hím a buja nőstény
kiken nem fog az idő vasfoga
szántak sajnáltak ahogy egyre több vény
tartott csak életben s a szürke fény
kimosta színeid nem maradt hona
boldog emléknek így ölelt át a kény
- írtaFarkasAndrás
2025.09.22