Hagyd

Szonett a szerelemről és az időről

Az idő nem bennünk telik, mi múlunk

Benne, kezdetben lassan, majd gyorsulva

Egyre, míg végül csukva minden vulva

Előttünk, de nem bánjuk, már csak hullunk

Az elmúlás örvényébe, faforgács

Lesz belőlünk, új élet nyersanyaga,

S hogy mit hord ki, mint fáradt, sérves anya

A jövő, nem látni, hisz a vad forgás

A látványt feloldja, a kép nem tiszta,

Biztos csak annyi, út nem vezet vissza,

Az örvény mindig csak egyfelé forog,

Így ne habozz, ha a szerelem kísért,

A zúgókon át a szerelmed kísérd,

Hagyd, hogy beléd akadjon az ős horog

- írtaFarkasAndrás

2025.04.08

anya elmúlás örvényei faforgács horog idő jövő ős szerelem új élet