Elégia

Szomorúvers a Honeyvett-ciklusból

Sok hajnal köszönt rám
Mosoly-pirkadattal
De én meg sem láttam

Sok éj takarója
Melegen terült rám
De én csak vacogtam

A déli Nap ezerszer
Világolt köröttem
S meg sem éreztem

A sors hulláma emelt
Az idő nekem telt
S észre sem vettem

Mint Isten kertjében a vakond
Elhantoltan éltem
De azt hittem, pej lovon
A Grál-kelyhet védem

Elinallt ötven év
S még mindig nincs rév
Hol szabad megpihennem

Lemállott már a gőg
Önös álorcája
Leszálltam lovamról
S lehullott a szárnya

- írtaFarkasAndrás

2025.03.27

éj elhantoltan Grál Isten takaró vágy