Egyetemes Tízparancsolat

Nem Te vagy a fontos: Gaia az. Újra kell bootolni a világvallások hardvereit.

Szükségünk van Új Tízparancsolatra, ha túl akarjuk élni az emberi fajra leselkedő legnagyobb evolúciós fenyegetést: saját magunkat.

Miután az emberi agy huzalozása, vagyis biológiai operációs rendszerünk nem teszi lehetővé a hit nélküli működést (mivel a hit olyan, mint a szexuális késztetés: ha nem tudod kiélni hagyományos módokon, akkor visszatér minden elképzelhető perverzióként), ezért a világvallások újrabootolása az egyetlen járható út az üdvösséghez.

Az Új Tízparancsolat világvallás-független: akárhogy hívta a hívő eddig istenét, hívhatja ugyanúgy továbbra is, mert parancsai mostantól egyetemesek, akárhogyan írta is alá virtuális nevét.

Ecce:

Elképzelhetetlenül szerencsések vagyunk, hogy élhetünk (három és fél milliárd éve folyamatosan nyertesek vagyunk az evolúció könyörtelenül közömbös kaszinójában).

Minden olyan lény helyett is nekünk kell boldognak lennünk, akik

(a) nem születhettek meg (milliárdnyi saját potenciális testvérünk apánk alkalmanként kétszázmilliós spermakartácsában),

(b) megszülettek, de már meghaltak (saját összes felmenőink: ez az ő végakaratuk velünk szemben: minden anya a legjobbat akarja a gyermekének),

(c) nem is születhettek meg (minden olyan lény az evolúciós teremtőasztalon, aki elvileg létrejöhetett volna, de soha nem került rá sor),

(d) valaha éltek, de már kipusztultak…

Minden fenti lényért mi vagyunk a felelősek is akként, hogy a saját sorsunk alakításával hozzájuk is méltóknak kell lennünk: helyettük is élünk és az ő álmaikat is beteljesítjük.

Ezért az élet feltétlen tisztelete megköveteli, hogy senkinek se ártsunk: ez olyan, mintha magunkat bántanánk, s bennünk mindenkit, aki valaha élt vagy élhetett volna: egy ember megölése egyúttal a világvége is.

A morálnak nem emberhez kötöttnek, hanem Gaiához kötöttnek kell lennie: nem csak magunkért vagyunk felelősek, hanem az egész Földért, s így az egész világegyetemért is.

Mi azért jöttünk létre, mert a világegyetem legfontosabb alkotórésze, az információ majd a belőlünk kifejlődő divinikus fajban bontakozhat ki a maga teljességében (a teljes fényében, amely bevilágítja az időt és teret).

Az idő valódi természetének megismerése (az egymásra rétegződő időhártyák érzéki felfedezése) átélhetővé teszi számunkra is az összes múltat és az összes jövőt: ha felismerjük az idő valódi természetét, ránkrétegződik minden metszete, így a téridő személyessé válik.

Az élet folytonos áramlása (folyam az Édenkertből a divinikus faj új Édenkertjébe): nem az egyén a lényeges, nem az individuum, hanem az áramlás, amelyet az individuum tölt föl energiával a továbbömléshez az entrópiával szemben (a sziklafalon fölfelé hömpölyög az élet vize, ellentmondva az entrópia „gravitációjának”).

Nem szabad komolyan venned magad: az emberi nemet sem: magát Gaiát kell komolyan venned.

A megváltó: a divinikus faj (nem egy személy, hanem mi magunk, átalakult új alakunkban). A divinikus faj nem individuum, hanem az összekapcsolt emberi tudatok együttműködéséből létrejövő kollektív entitás: az öntudatra ébredő Gaia.

- Farkas András - gaianuta

2025.04.04

divinikus faj egyetemes együtt-létezés Gaia túlélés újrabootolás