Camarina revisited

A nem szándékolt következményeket sosem látjuk előre. Mindig meglepődünk, ha az álomból rémálom válik. A világgazdaságba pumpált felfoghatatlan mennyiségű virtuális pénz - a növekedést életben tartó mesterséges lélegeztetőgép - hamarosan szörnyű Terminátorként ellenünk fordulhat, s a kormányzatok cinikus asszisztálásával ránk szabadíthatja az infláció megvadult vérebeit.

Felvetésem változatlan: honnan van az államoknak több ezer milliárd dollárnyi pénze arra, hogy megkíséreljenek életet lehelni a sorozatos infarktustól sújtott világgazdaságba?

A válaszkísérlethez hadd idézzem föl Camarina példázatát, amelyről Carl Sagannálolvastam.
Camarina pici városállam volt, amelyet Szicíliában i. e. 500 körül a Siracusából menekülők hoztak létre egy mocsárvidék közepén. Az új város lakói azonban nem sokkal a település létrehozása után sorra megbetegedtek, és emiatt sokan meghaltak. A vének tanácsa rájött arra, hogy a járványokat feltehetően a várost körülölelő mocsár bűzös kipárolgása okozza, ezért elrendelték, hogy a város érdekében le kell csapolni a lápot. Meg is tették ezt a járványoktól gyötört városlakók, s láss csodát: megszűnt a betegség, újra egészségesek lettek a lakók.

Igen ám, de ezek a mocsarak a város védelmét jelentették az ellenséges siracusai haddal szemben, amely megtudván, hogy egészségügyi okokból a camarinaiak lecsapolták az őket védő mocsarakat, azonnal útra keltek, s a korábban áthatolhatatlan mocsárvidéken száraz lábbal átkelve mind egy szálig kardélre hányták Camarina lakóit.

Az egészség ára így lett halál. Camarina azóta is példázza a nem szándékolt következmények veszélyét, amely a globális világban immár mindenütt jelen lévő fenyegetés.

Szóval honnan is varázsolnak elő hirtelen trilliónyi dollárokat az amúgy közismerten balfácán, tétovázó, teszetosza kormányzatok? S ha már elővarázsolták ezt a fölfoghatatlan mennyiségű pénzt, akkor miért vártak ezzel a varázslattal egy világválságig?

A válasz egyszerű, és világosan mutatja az utat Camarinába. Ennyi pénzt úgy lehet előállítani, hogy a világ nagyhatalmai magasabb fordulatra kapcsolják a pénznyomdák masinériáját. Az állam csak a polgáraitól vasalhatja be a pénzt - ez esetben úgy, hogy a mostani meg a következő egy-két generáció (vagyis a gyerekeink meg az unokáink) jövőjének minden napját megterheli egy hatalmas virtuális jelzáloggal. Azaz kölcsönvesz pénzt a jövőtől. Ennek a varázslatnak (ami egyenértékű a Camarinába meneküléssel) persze súlyos ára van, de azt nem rögtön, hanem hosszan elnyújtva kell majd megfizetni.

Az állam persze minimalizálni próbálja majd a jövőbeni terheket, ezért hamarosan várható, hogy hosszabb pórázra engedik az infláció vérebeit: s attól a naptól imádkozhatunk, hogy az infláció ne szaladjon globálisan a csillagokba (vagyis ne érkezzen meg egy éjjel a siracusai had, hogy pénzügyileg lemészároljon mindannyiunkat).

A gigászi mentőakciók ára gigantikus infláció lehet. Holnap és holnapután és azután. A nagy állami ellátórendszereknek annyi. Bár ne lenne igazam.